Tentura és Antitentura

Tentura és Antitentura
Stúdió Galéria
2014. február 13 – március 3.
kurátor: Övül Durmuşoğlu
kiállító művészek: Ruanne Abou-Rahme and Basel Abbas, Natalie Czech, Mariechen Danz, Bouchra Khalili, Ahmet Ögut, Yorgos Sapountzis, Susanne M. Winterling

 

A Tentura és Antitentura c. kiállítás célja, hogy a radikális befejezetlent mint a képzelet terét gondolja tovább. A kiállítás címét egy 1986-os kultfilmből, a Kin-dza-dza! című, szovjet gyártású, disztopikus fekete komédiából kölcsönzi. A kizárólag a film számára megírt, sajátos plyuki nyelven Tentura és Antitentura az univerzum két, egymással szembenálló részét jelenti. Bizonyos bolygók és galaxisok Tenturában, mások, ahogy a Föld is, Antitenturában találhatók. A Kin-dza-dza! a világot dialektikusan pozicionálja, ezáltal egy ironikus olvasatát adva a megfelelőnek tekintett politikai nézetekben rejlő ellentmondásoknak.

A létstruktúrák több területen kialakuló válsága arra hívja fel a figyelmet, hogy radikális fellépésre van szükség; a felejtés és az újratanulás képességére, valamint hibák elkövetésére igazságok generálása helyett, ezáltal magát a kritika terét is radikálisan befejezetlennek tekintve. A radikális befejezetlenség elfogadja a tényekben fellépő ellentmondásokat, és nyílt teret ad a a képzeletnek és a spekulációnak. Művészeti hozzáállásként ez egy konceptuális szembehelyezkedést jelent, mely különböző formák, módszerek, és nyelvek használatával jöhet létre. A kiállító művészek, a film, a fotó, és az installáció felhasználásával, művészeti nyelvezetüket úgy alakítják ki, hogy újra és újra felkeresik a radikális befejezetlenség állapotát, itt elfoglalva kritikai pozícióikat.

Susanne M. Winterling minimalista és erőteljes munkája, a 2009-es Untitled (the artist as Torquato Tasso) a 16. századi olasz írót és gondolkodót, Torquato Tasso-t vonakodó harlekinként mutatja be, egy, a keats-i negatív képességen alapuló poétikát hansúlyozva. Kiállított munkájában Natalie Czech a szöveget képként kezeli, és arra hívja fel figyelmünket, hogy a nyomtatott anyagnak végtelenül sok rétege van, melyek a műben egy befejezetlen olvasatként, az ismétlés aktusán keresztül jelennek meg.
Bouchra Khalili munkájában a különböző kisebbségi nyelvek fontos szerepet töltenek be. A Speeches I című, 2012-es video narrátorai azáltal adnak új erőt nagyrészt csak beszélt, írott formában nem létező dialektusaiknak, hogy Malcolm X, Abdelkrim El Khattabi, és Édouard Glissant szövegeit adják elő.
Ahmet Ögüt az Occupy Wall Street tüntetések alatt, 2011. november 12-én forgatta Oscar William Sam című munkáját a manhattani Zuccotti parkban. A filmben ironikus gesztussal a rendőrség és katonaság módszereit alkalmazva próbálja a táborokban összegyűlteket igazoltatni. Ögüt azt vizsgálja, hol húzódik pontosan a hatalom és az eszköztelenség közti vékony, sérülékeny határvonal.
Yorgos Sapountzis a negativitásban rejlő lehetőséget keresi az Empty Shelves Black News (2012) című, egy performansz üres, elhagyatott helyszínét bemutató, a krízis pillanatára utaló installációjában.
A radikális befejezetlenség Ruanne Abou-Rahme és Basel Abbas közös munkájának egyik legfontosabb motívuma. Abou-Rahme és Abbas a művész és a művészi munka szerepéről gondolkodnak a kortárs Palesztina kontextusában, azzal a céllal, hogy létrehozzanak egy nyitott, egyetemes kommentárt, melyet különböző történelmek és képzeletek inspirálnak. Mariechen Danz a tanultak elfelejtését egy kifinomult tárgyban, a Book I (Unlearning)-ben megfogalmazott performanszként képzeli el. Danz állítása fundamentális, és tekinthetjük a körforgás elejének és záró fázisának is.