Lapis Mobilis / Mobil kő – Ilauszky Tamás

Megtekinthető: 2003. április 8-25.

Részletek a művész “Konnekció – kapcsolódás a tárgyak egy csoportjához” címu szövegéből:

“A kövek évezredeken át az ember életében, kultúrájában óriási jelentoséggel bírtak. Így a kőszobrok is, amelyek mindig ki tudták fejezni az aktuális ideát és tartósságuk miatt ránk hagyták kultúránk eredetének, történetének képét. Fontos momentum, hogy a köveket szinte minden történelmi korban szállították különbözo okokból kifolyólag. Csak találgathatunk, hogy az egyiptomi piramisokhoz szállított kövek milyen módon kerültek a sivatagba. Azt viszont már biztosan tudjuk, hogy Napóleon hajón hozta Európába azt az obeliszket, amely hatalmának egyik jelképe lett. Elődeink nagy erőfeszítéseket tettek azért, hogy emberi léptékkel mozdíthatatlannak tunő köveket elszállítsanak végleges helyükre. Nem ismertek lehetetlent, holott eszközeik valószínuleg sokkal korlátozottabbak voltak, mint manapság. És ne feledkezzünk el a tengerparti nyaralások során gyujtött és hazavitt kövek tömegérol sem!
A kőszobor korunkban szinte teljesen elvesztette korábbi funkcióját, hiszen alkalmatlan gyors tempójú világunk visszatükrözésére és a jövore nézve sem tud mást kínálni, mint a megváltoztathatatlan állandóságot. Gyakorlatilag nehéz, rendkívül körülményes a szállítása, ezért a galériások sem szívesen látják. Otthonainkban is alkalmatlannak látszik lakásátrendezés, vagy gyakori költözködés esetén és drága is. Mostanra a kőnek pont az a tulajdonsága vált nemkívánatossá, amiért hosszú időn át alkalmazták. Statikus, nem mozdítható, nem lehet bele avatkozni és szemtelenül túlél mindnyájunkat.

Egyszer autó hiányában az apósom kézi bevásárló kocsiját kértem kölcsön, ebben szállítottam követ. Így történt, hogy a Liszt Ferenc téren húztam éppen keresztül a kétkerekubol jócskán kikandikáló követ, amikor az egyik padon ülo lányok meghökkenve jegyezték meg maguknak: “ó, egy szobrász!”
Ez adta az ötletet a mobil kő megalkotására.
Tehát új koncepcióm: guruló- húzható kőszobrok létrehozása = mobil kövek (Lapis Mobilis). Ezzel a kő statikus mivolta megszűnik, bátran és könnyedén lehet cipelni magunkal pl.: kávézóba, galériáról galériára, más kiállításokat is meg lehet látogatni vele – köztéren bárhol leláncolható. Így egy új mufaj születhet: kőszobor event. Lehet attribútum, ami minden pillanatban jelzi, hogy az illető, akivel van tulajdonos, műgyujtő vagy éppen maga a művész, ami teljesen mindegy ebben az esetben. Az biztos, hogy megtöri a múzeumok, galériák és a köztéri (politikai, ideológikus) műemlékek hierarchiáját.
A mobil, azaz szállításra, speciálisan helyváltoztatásra készült koszobrok hordozhatják akár a koszobrászat minden klasszikus tulajdonságát, mindazonáltal megfelelnek a kor dinamikus követelményének is. A kb.: 25- 30 kg-os szobrokat elbírják pl.: a gurulós bevásárlókocsik vázai. Minden szobor a neki megfelelő szállítóeszközre készül, pontosan illeszkedik hozzá, így bárki bátran közlekedhet velük, legyen az műérto fiatal vagy nyugdíjas.

2002 augusztusában lehetoségem nyílt Rotterdamban részt venni az Overwerk/ Túlmunka c. kiállításon. Csoportommal, a HINTS-el 3 hétig dolgoztunk a TENT Galériában, ez alatt az idő alatt készítettem el a Lapis Mobilis-t, azaz a mozgó követ. A HINTS Rotterdamban nem közös projekten dolgozott, hanem lehetoségünk nyílt a köztéri muvek és elképzeléseink több rétegét megmutatni a matricázástól kezdve a szórólapon, a szociális muvészeten át egészen a bárhol felállítható márványszoborig, a Lapis Mobilisig.

A Stúdió Galériában megrendezendő kiállításom 2003. április 8.-án nyílik. A kő a galériában lesz “elszállásolva” és minden nap innen indul más kiállításokra, majd oda tér vissza. Mivel a kő köztéri mű és bárhol rögzítheto (biciklizárral), ha nincs aktuális, általam és a kő által látogatható kiállítás, akkor a galéria környékén választott helyekre állítom napközben. Természetesen minden helyszínt és akciót dokumentálok. Minden nap elore megadott útirányban megyünk, így az érdeklodok követhetik a kő útját, ill. a galéria, mint információs bázis muködik, a mualkotás és a közönség kiindulási pontjaként.

Ezzel javaslatot teszek a közterek ésszerubb használatára, a politika és ideológiamentes hétköznapok és képzőművészet érdekében. A megnyitó estéjén eszmecserét folytattunk Várnagy Tibor és Doboviczki Attila moderálásával, a képzőművészet- kommunikáció- nyilvánosság témakörében, amelyen építészek, művészek és meghívott vendégek is jelen voltak.

/Ilauszky Tamás/