Gallery by Night 2006 – Lebegő Műterem

az esemény honlapja: http://studio.c3.hu/gbn06/

kurátor: Bora Éva Beatrix

Az idei Gallery by Night a ‘Lebegő Műterem’ címet viseli, és koncepciója abból a – művészet gyakorlati és elméleti kérdéseivel is kapcsolatos – tapasztalatból indul ki, hogy a klasszikus értelemben vett műtermek dominanciája már a múlté. Az elmúlt évtizedekben számos olyan, izgalmas műfaj született, amelyek esetében a művek létrejötte nem egy személyes, elzárt, műtermi világhoz kötődik tehát, hanem nyilvános, városi terekhez, így bárki az alkotás folyamatának nézője, vagy akár résztvevője is lehet.
A GBN 2006-os eseményei igyekeznek a Stúdió Galéria falát kitágítani, és újabb, nyilvános helyszíneket bevonni. Ez több szempontból is érdekes: egyrészt egy egészen másfajta kihívást jelent a művészek számára, mint egy galéria, másrészt pedig annak révén, hogy a művészek keresik fel a közönséget (és nem fordítva, mint egy kiállító-terem esetében), remélhető, hogy sokkal több emberhez képesek eljutni a kortárs képzőművészet alkotásai.
E kiállítás-sorozat ideje alatt olyan művekkel találkozhatunk, amelyek Budapest nyilvános, a művészet szempontjából különleges, szokatlan helyszínein (mozi, piac, villamos, szórakozóhelyek stb.) valósulnak meg, ugyanakkor a műfaji sokszínűség is jellemzi (street-art, public-art, performance, elektroakusztikus és vizuális projekt stb.) születnek meg.
A kiállítás- és programsorozat egész napos rendezvényei a Stúdió Galériában (Budapest, V., Képíró u. 6.) érnek majd véget, amely a Gallery by Night ideje alatt (2006. szeptember 25-30.) információs és találkozási pontként is működik.

Lebegő Műterem

Ismert, hogy a műterem évszázadokon keresztül a művész személyes, intim tere, az alkotás folyamatának, a mű létrejöttének olyan helyszíne volt, ahová csak a beavatottak léphettek be, így a többség számára valamilyen titkos, mitikus helyiséget jelentett (és sokaknak jelent ma is), ahol a Művészet (é. A Csoda) születik. A munkák – egy-két kivételtől eltekintve – itt készültek és innen kerültek a végső, nyilvános helyükre, vagy a megrendelő (legtöbb esetben) kívülállók elől elzárt gyűjteményébe. A műterem egy olyan belső tér is volt egyben, amelynek elrendezése valamilyen praktikus-funkcionális szabályszerűséget követett. A műteremben végezhető tevékenységek kijelölték a lehetséges műfajokat.
Napjainkban viszont azt tapasztalhatjuk, hogy e klasszikus értelemben vett műterem csupán az egyik lehetséges helyszín, ahol képzőművészeti alkotások készülhetnek: a jelen ennél sokkal összetettebb, mint ahogyan a művek “élettörténete ” is képlékenyebb, mint korábban. Felmerül a kérdés, hogy vajon mit jelent a “műterem” például a digitális technológia elterjedésével, illetve mit is jelent, ha nem egy “szoba” teréről, hanem egy számítógépről, vagy egy kiállítótérről, vagy nem művészeti nyilvános terekről (és sajátos műfajokról pl. hely-specifikus installációk, work-in-progress művek, performanszok, képi- és zenei live-act-ek, interaktív munkák, street art, public art projektek stb.) van szó…

Mint a fenti példák alapján láthatjuk, napjainkban a klasszikus műterem még ha nem is tűnt el, de eltűnni, átalakulni látszik , így a korábbitól egészen eltérő és kevésbé egyértelmű módon leírható közeg jelenti a mű megvalósításának aktusát körülvevő (és befolyásoló) tárgyi környezetet. Bizonyos értelemben tehát megfoghatatlanná, cseppfolyóssá, úgy is mondhatjuk lebegővé vált a Műterem – korábban meglehetősen konkrét teret és cselekvéssorozatot jelölő – fogalma. Mindez pedig lehetőséget ad arra, hogy úgy is tekintsünk rá, és úgy is bánjunk vele, mint egy alakítható, tág közeggel, ahol a falak nem az épületek megszokott alapanyagiból épültek (mint egy klasszikus műterem esetében), hanem teljesen képlékeny elemekből állnak, sőt, akár el is távolíthatók. A műterem átalakulásának ez a folyamata kölcsönhatásban áll a mű megvalósításának új formáival, új műfajok keletkezésével. Ezeknek a műveknek pedig eredendően más lesz a további “sorsuk”…
E változások tükrében azt állíthatjuk tehát, hogy számos mű esetében lényegi szempont, hogy milyen körülmények között, milyen kontextusban jönnek/jöttek létre, és/vagy további történetük során milyen sajátos helyzetbe kerülnek/kerültek.

A Műterem – e koncepció esetében tehát – egyrészről a mű megvalósításának helyszínét vagy helyzetét szimbolizáló, sokrétű fogalom. Másrészről viszont ebben a tágabb értelemben a Műterem: jelenségek olyan kavalkádja, amely nem pusztán az alkotás folyamatának kézenfekvő részeivel, így lehetséges helyszínével/helyszíneivel, épített és tárgyi környezetével, nyilvános/nem nyilvános mivoltával lehet kapcsolatos, hanem például az alkotók személyének beazonosíthatóságával (pl. street art), a műtárgyak lehetséges kontextusaival (pl. miként módosulhat a mű jelentése, olvasata egy művészetelméleti tudás birtokában; egy kiállítás alkalmával, más művek környezetében; nem-művészeti terekben vagy más műfajok viszonyában) stb. Vagyis egy sor olyan közeget is jelöl, ahol éppen az aktuális kontextus (a maga sajátos értelmezési keretével) új, a műnek a korábbiaktól esetleg gyökeresen eltérő jelentést ad.

Bora Éva Beatrix, kurátor

 

program

szeptember
25.
hétfő
SFEER Vizuális Csoport: DESIGN TÚRA ÚTVONAL – VILLAMOS
22:30 – Indulás a 47-es villamos Deák téri végállomásáról
26.
kedd
1000%: clear art
20:00, Stúdió Galéria
27.
szerda
Műterem-látogatások
16:00, Stúdió Galéria
28.
csütörtök
Bartha Sándor: DISPLAY-STUDIO+FELMÉRÉS
14:00-20:00 között az Odeon-Lloyd Mozi
20:00, Stúdió Galéria
29.
péntek
Információs cserekereskedők: Gondolat-stand D&S
13:00, Rákóczi téri vásárcsarnok
20:00, Stúdió Galéria: Terhes Nő és Anya zenekar
29.
szombat
Berei Zoltán: Túlélőszett
14:00, Szimpla Kert
20 órától a Stúdió Galériában folytatódik