Mélyi József: Szelíd hatásvadászok

A figyelemgazdaság tudatosulásának és a márkavédjegy egyeduralmának korában a köztéren versengő, már korántsem rejtett rábeszélők mindegyike továbbra is csupán kiragyogni kíván a kórusból, célja a leggyorsabban elérhető legnagyobb hatás. A köztéri reklám elsősorban az ismétlések szaporításával törekszik a néző tudatformálására, miközben az eddig legtöbbször bevált érzékelésminták végtelen, de megunható variációit nyújtja. Adorno és Horkheimer televízióról szóló megállapítása a reklámra is átültethető: olyan médium, amely mindent hasonlósággal sújt. Ha a művészet a reklám területére merészkedik, kritikájának éle éppen erre az alapvető különbségre irányul: a reklám nem a koncentráció médiuma, hanem a sorozatok és ismétlődések révén a pillanatnyiságé.

A kortárs művészet látás- és identitáskritikája számára a nézői ingerküszöb túllicitálásának módszere, amelyet az avantgárd hagyományokból kiindulva a reklámra utoljára Toscani alkalmazott sikerrel, a szép új világ ígéretének eltűnésével párhuzamosan lehetetlenné vált. A reklám esztétikájának művészi felhasználói leggyakrabban nem közvetlen és radikális kritikusok, hanem a látásmód, a médium szó szerinti és átvitt értelmű kereteinek átértelmezői, adott esetben a plakát minden külső képforrást vadul elnyelő vizualitásának szelíd hatásvadászai.

Aki mint Művész még bízik abban, hogy sajátos eszközeivel irritálhatja és érzékennyé teheti a Nézőt, az a hatások keretbe sűrítésével próbálkozik, amennyiben magát a művészi létformát, gondolkodásmódot a jól körülbástyázott és megszokott környezetből kilépve, botrányként prezentálja. A még mindig egyszerinek és megismételhetetlennek tartott műalkotás a plakát formáját öltve a sokszorosíthatóság illúzióját hordozza magában. A Lövölde téren felállított 1x1 tábla a mindenütt jelenvalóság érzetét kelti (talán már ezzel van tele a város?), miközben néhány pillanatra elhitetheti, hogy a hétköznapi reklám-észlelés mintáinak megbillentésével lehetősége nyílt a hatáskeltésre.

A hatásvadászat lényege, hogy a képalkotó belehelyezkedik Nézőjének szerepébe. Sikeréről vagy sikertelenségéről az dönt, hogy milyen mértékben hajlandó átvenni a Néző az illuzionisták játékszabályait. A művészek által készített plakátok nagyvonalúan lemondanak a marketing-sikerről, egyediségük abban a mechanizmusban rejlik, melyben a hatást a mű és kontextusa közti feszültség hozza létre. Létükkel irritálnak, megjelenésükkel a provokáció lehetőségeinek határait tapogatják le.

Már a XIX. század végének képekkel elöntött Párizsában felbukkant, majd azóta vissza-visszajár az ötlet, hogy az utcai plakát nem más, mint modern emlékmű. A Lövölde téri 1x1 tábla a cserélhető kortárs köztéri kép műfajának kereteit átlépő, kritikus művészeti gondolkodás és egy, a divat sebességével változó világ kimerevített emlékmű-illúziója.

<<1 x 1 TÁBLA - ÓRIÁSPLAKÁT MÁSKÉNT

^^