Múlt

a_MG_0081

A Fiatal Képzőművészek Stúdiója 1958-ban jött létre a Fiatal Képzőművészek Alkotóközösségének (1954-58) utódszervezeteként. A Művészeti Alap ifjúsági szervezeteként a főiskoláról kikerülő alkotók pályára állítását segítette a Stúdió ösztöndíjakkal, műteremhasználati és kiállítási lehetőségek megteremtésével. A szakmai működést eleinte egy 7 fős (majd a nyolcvanas években 11 főre bővült) vezetőség koordinálta, akiket a közgyűlésen a tagok választottak meg; az adminisztratív teendőket pedig az Alap alkalmazásában álló titkár látta el. Az operatív munka folyamatos ellenőrzés és kontroll alatt működött, a Stúdió anyagilag és jogilag is függött a Művészeti Alaptól, így minden kiállítást, kezdeményezést engedélyeztetni kellett az illetékesekkel. A fiatal művészeket ideológiailag is összefogó szervezeten belül annak jellegéből adódóan – 35 év alatti művészeket tömörítő szervezetként – hosszú távon nem tudott megszilárdulni az eredetileg deklarált konzervatív hozzáállás, hiszen időről-időre teljesen lecserélődött a tagsága, így a szervezet folyamatos megújuláson ment keresztül. Az ötvenes évek megmerevedett szemléletének fellazulásához azonban hosszú időre volt szükség. A folyamatos feszegetés hatására olykor tágult a kultúrpolitikai tűréshatár, máskor viszont adminisztratív eszközökhöz nyúlva cenzurális megkötéseket alkalmazott a hivatali apparátus.

A reprezentatív helyszíneken – legtöbbször az Ernst Múzeumban – megvalósuló éves kiállításokon való szereplés volt a tagok számára a Stúdió nyújtotta lehetőségek közül az egyik legvonzóbb, melyre bár minden tag beadhatott munkákat, azonban a kiállítási anyagot hivatalos zsűri válogatta. Mivel ezeket a kiállításokat több ezer ember látta és széles sajtóérdeklődés övezte, rögtön egy olyan nagy nyilvánossághoz jutottak el a fiatal alkotók, melyre egyébként esélyük sem lett volna. Az éves kiállítások mellett már a kezdetektől vidéki, illetve időnként külföldi (eleinte főleg volt szocialista országokba) csoportos kiállításokat is szervezett a Stúdió.

A hetvenes évek első felében valósult meg az a régi vágy, hogy önálló kiállítótere legyen a Stúdiónak. A Stúdió Galéria 1972 nyarán nyílt meg a Bajcsy-Zsilinszky út 52. alatti volt Dürer-teremben, mely előzőleg a Képcsarnok grafikai bemutató termeként működött. Ez előtt csak elvétve tudtak a Stúdión keresztül egyéni kamarakiállítást rendezni a tagok, így a vezetőség az Alaphoz nyújtott be kérelmet, hogy biztosítsanak egy saját kiállítóteret. Innentől kezdve évente 17-18, nagyrészt egyéni kiállítást tudtak itt rendezni, melynek hatására idővel csökkent a tagok éves kiállításon való szereplési motivációja.

A nyolcvanas évek folyamán egyre kevésbé volt már fontos a Stúdió kultúrpolitikai szerepe, áthelyeződött a hangsúly az érdekvédelmi jellegre, apró lépésekben vívta ki a Stúdió a felügyelő szervétől, a Művészeti Alaptól való függetlenedését. Az évtized végére a demokratizálódás eredményeként fokozatosan társadalmi szervezetté alakult át a Stúdió és hosszas előkészítő munka után, 1990. május 2-án tartott közgyűlésen mondták ki az Stúdió önállósulását, hivatalosan június végén jegyezték be a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesületet független szervezetként.

A kilencvenes évek közepére a profilváltás következtében egy nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező intézményként pozícionálta már magát a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület. Az éves kiállítások a seregszemle jellegtől eltávolodva fokozatosan alakultak át tematikus kurátori tárlatokká. A Stúdió Galéria 1994-2007 között a Képíró utcában (a mai Labor helyén) működött, 2007-től pedig a szervezet székhelyére, a Rottenbiller u. 35. szám alá költözött.

 

 

Bővebben a Stúdió rendszerváltás előtti múltjáról:

Zombori Mónika: Stúdió kiállítások a korabeli dokumentumok tükrében

1. rész: Hatvanas évek, Artmagazin, 2015/8.

2. rész: Hetvenes évek, Artmagazin, 2015/9.

3. rész: Nyolcvanas évek, Artmagazin, 2015/10.