valódi szimuláció – Halász Péter Tamás

Megnyitó: 2006. június 8. 19:00
Megtekinthető: 2006 június 9-24.

A kiállítást megnyitja: Fuchs Péter, esztéta
A valódi szimuláció a szimuláció valósága – mindennapjaink a média totális hegemóniájában. Ahogy Baudrillard jellemzi a fogyasztói társadalom reprezentációs elvét: a kép nincs viszonyban semmiféle realitással, önmaga tiszta szimulákruma.
Az emberi környezetet alkotó építményeket és tárgyakat, a legkisebbektől a legnagyobbakig már leginkább CAD rendszerben (Computer Aided Design) tervezik. A számítógépes 3D megjelenítés a tárgyi világot modellezte le először, ezután viszont a tárgyi világ kezd hasonlítani a számítógépes tervezés sajátosságainak megfelelő univerzumra. A kettő nem leképezi egymást, hanem összemosódnak a modellezhetőség játékában. A matematikai (szerkezeti) szellemkép kívánság szerint áttextúrázható. Minden lehet minden, bárki lehet bárki.
Halász Péter olyan formákat hoz létre, melyek kialakításánál figyelembe veszi a számítógépes 3D modellezésben alkalmazott technikákat. A Stúdió Galériában kiállított munkái azt a kérdést járják körül, hogy egy tárgy értelmezésében milyen szerepet játszik felületének kialakítása, illetve hogyan változik ez a jelentés a felület módosításával.

A Half Life 2 számítógépes kultusz játékban, az elnéptelenedett városi terek egyik alapkulisszája az olajoshordó, amely szinte mindenütt jelen van. A kiállítótérbe átemelve, imitálva a számítógépes 3D-s környezetek reprezentációs megoldását, nyilvánvalóvá teszi ennek a megjelenítésnek azt a furcsaságát, hogy minden 2D-s felületekből áll. A textúrákat -amiket skin-nek is hívnak, azaz ráfeszített bőrnek – ha kiterítve nézzük, olyanok mintha egy világ lenne megnyúzva, és ez a tapasztalat visszautalhat a saját megszokott világunk furcsaságára.

A zakó az üzleti-politikai show-business egyik szimbóluma, hogyan módosul jelentése, ha felülete új összefüggésbe kerül?

A természet kifosztásának egyik emblémája a trófea. A preparált áldozat alakjában megjelenik a fegyver motívuma (vagy fordítva), az alakfelismerés ugrál a két olvasat között.

Napjainkban az ökológiai válság kijelölni látszik a multinacionális ipari növekedés határait. Az autóipar egyre több személyautót gyárt, noha az üzemanyag hiányának lehetősége egyre valóságosabb. A városokban mindennaposak a végeláthatatlan kocsisorok, nem lehet olyan várost építeni, amelyik lépést tudna tartani a folyamatosan növekvő autógyártással. Minél több autó van egy adott területen, annál nagyobb szerepet kap a visszapillantó tükör, ami a másikhoz való viszony index felülete az autóvezetésben. A visszapillantó tükrökből épített, bontott hulladékból reciklált nap/fénykoncentrátor az autóipar paradoxonát jeleníti meg.

Támogatók: Nemzeti Kulturális Alapprogram, HUNGART, Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, Fővárosi Közgyűlés Kulturális Bizottsága