Tárgyak akarata – Szövényi Anikó

Megtekinthető: 2001. április 3-22.
A kiállítást megnyitja: Apu
Beszélgetés: 2001. ápr. 10. 18:00

Tárgyak akarata
Mit akarhat egy tárgy ha önmaga felé hajlik a keze, ha működésének tudatosságán méri önmagát. Megragadható e a tárgy sokfélesége és felfedezhetőek e közös jegyeik?
Van-e a pénzben, és az azon vásárolt kenyérben kimutatható azonosság?
Kölcsönökből él az a téma, hitelezzünk neki hasonlatokat:
Az emberi tevékenységekhez felhasználható, illetve technológiai és biológiai adottságokhoz illeszkedő tárgyak mind léptékében, mind célban a szükségszerűség elve alatt születtek valamikor. Ezeket a tárgyakat nevezzük ma eszközöknek. A felfedezések mellé korábban a véletlen, majd egyre inkább a praktikum és a tudatosság párosult, újrafelosztáskor és kisajátításkor pedig a háború.
Az ember evolúciója párhuzamos az eszközökével. Fejlesztések határozzák meg a kutatások irányát és marketingszempontok döntenek akár a legegyszerűbb használati eszköz megtervezésénél is. Ma természetesen nem csak a klasszikus formatervezués és az ezzel járó kényelemérzet jellemzi – adott esetbe – egy szék használhatóságát, hanem a statikusság, az élettartam, a felületkezelés stb., de körülbelül ugyanezek jellemzik a Mars-szondát is. Mitológia a profi.
Egy tárgy ugyanolyan eséllyel műalkotás, mint ipari forma és e kettő nem feltétlenül ellentétes. Ha a formai megfelelés és a használhatóság minimumát vesszük figyelembe, nem csak a tárgy hajdani, hanem mai funkcióját, egyideiségét is tökéletesen jellemzi, viszont e kettő nem ugyanaz. A tömegtermelést figyelembe véve nagyon sok minden változik…
A követendő példa sokféle lehet, fizessen neki a fenomenológia.
A körülmények jószándékúak, leszámítva a tűzvészeket és előre nem látható katsztrófahelyzeteket, a lehetőségek szabadok. A környezet az ami abszolút értelmező, az által alakíthatjuk ki a fontossági sorrendeket.
Lehet egy tégla nevetséges, életbevágó és felesleges. Ezek a sorrendek csak történetek: mesék, regények, viccek és események, mint az üvegvisszaváltás, leányszöktetés, tüntetés… Az értéket az alkalmasság határozza meg. Abszolút eset az elromlott kilincs, a hiány által felismert alkalmatlanság: a fatális relikvia, a szerepéből kiesett illetve kimozdított hely-érték.
Talán elmondhatjuk, hogy egy tárgy ugyanazt szeretné mint embertársa, munkában gazdag életet, családot, nyugodt öregkort egy szeretetotthonban és végtissztességet.
/Bodó Nagy Sándor/