(Re)traceable Choreography

Kiállító művészek: Žiga Kariž, Miha Knific, Miha Štrukelj és Sašo Vrabič
Megnyitó
: 2005. július 5. 19:00
Megtekinthető
: 2005. július 30-ig
A kiállítást megnyitja
: Alenka Gregoric, a ŠKUC Galéria (Ljubljana) vezetője
Kurátor: Molnár Edit

2005. júliusában, a Stúdió Galériában négy szlovén művész, Žiga Kariž, , Miha Knific, Miha Štrukelj és Sašo Vrabič munkái láthatóak. A kiállítás a Stúdió Galéria (Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület) és a ljubljanai ŠKUC Galéria együttműködésében jött létre, amely intézmények élő szakmai kapcsolatot tartottak fenn a 90-es években. A mostani tárlat egy olyan kiállítás-sorozat első része, amelynek többek között az is a célja, hogy ismét felelevenítse ezt a dialógust és felfrissítse a régió kortárs művészeti intézményeinek együttműködését.

A “(Re)traceable Choreography” (Visszakereshető koreográfia) egy csoportos kiállítás, amely nem egy szorosan vett téma köré szerveződött; inkább olyan munkák válogatása, amelyek mostani együttállásukban bizonyos interpretációs lehetőségeket felerősítenek egymásban és dialógushelyzetbe kerülnek. A kiállítás címét Miha Knific videómunkája ihlette (Choreography 2003.), aki munkájában minimalista teret használt egy videóra rögzített performansz színhelyéül. Knific szereplői a térben váratlan és szokatlan mozdulatsorokat végeznek, amikre a művész által kifeszített, alig látható zsinegek kényszerítik őket. A Choreography megidézi Bruce Nauman korai videóit, Miha Knific azonban biztonsági kamerával rögzíti az eseményt, így az egyszerű helyzet vészjósló elemmel terhelődik, azt sugallva, hogy a mozdulatok és interakciók igazi motiválója a lappangó félelem és kiszolgáltatottság.
Sašo Vrabič ‘s Arcobaleno című munkája egy számítógéppel generált videó, amely enyhén ironikus hangvételben idézi meg azt a feszültséget, amely a régió országai kulturális identitásának erőteljes reprezentálása és egy nagyobb entitás, az Európai Unióba való vágyakozás/tartozás között feszül.
A videó Sinclair ZX Spectrum komputerrel készült. A “betöltés” processzusa a mű központi eseményévé válik, miközben a “Szlovénia töltődik, kérem, várjon” felirat olvasható. A videó egyfajta militáns esztétikáját hangsúlyozza a program ritmusa, a zavaró hanghatások és villódzó fények.

Az elavult számítógépes program használatával nosztalgikusan ellenpontozza a katonai esztétikát, mintha egy letűnt technológiának állítana emlékművet.
Sašo Vrabič korunk képgenerálási mechanizmusainak kutatásával foglalkozik, gyakran a tömegmédia képeiből emel ki és forgat vissza elemeket, amelyek munkái révén új kontextusba helyeződnek. Tetris Triptich című tradicionális olaj-vászon festménye alkotóelemeinek esztétikájára ez alkalommal a számítógépes játékok rímelnek. A műben megidézi az egyik legkorábbi és a mai napig sikeres játék születésének valódi körülményeit, amely szorosan egybefonódik az ipari kémkedés bonyolult történetével a hidegháború idején.
A “(Re)traceable Choreography alkalmából Žiga Kariž a Terror=Decor című folyamat-projektjének legújabb verzióját, egy helyspecifikus falképet készíti a Stúdió Galériában.

A projekten – amelynek egyik szakasza a 2003-as Velencei Biennálé szlovén pavilonjában került bemutatásra -1997-től dolgozik, és alapvetően a vizuális manipuláció politikája foglalkoztatja.
“A Terror=Decor projekt képei és tárgyai a közelmúlt és jelen társadalmi, politikai és művészeti utópiáinak kódjait idézik meg, annak a domesztikálódási gépezetnek a szűrőjén keresztül vizsgálva, amely révén a kortárs művészeti produktum eljut a mindennapjainkba. Fontos kiemelni, hogy az a dráma, amely a Terror=Decor projektben zajlik minden egyes kép, festmény és tárgy felületén megismétlődik.” – írja Žiga Kariž and Jurij Krpan.

A média bizonyos képeihez Miha Strukelj a lenyűgözöttség és csapdábaesettség kettőségével viszonyul. Traumatikus felvételekkel már hosszú ideje foglalkozik, kiemeli azokat eredeti kontextusukból, megfesti és újraértelmezi őket, mint ahogy tette azt például a csernobili atomerőműről készült legendás légifelvétellel is.
Mint egy véget nem érő sokkterápia szereplője, Strukelj újra és újrafesti ezeket a képeket, miközben a hely utóélete, vagy maga a téma is egyre távolabb kerül a realitástól, mindinkább egy vizuális elem körüli vizsgálódássá redukálódva. Olajfestményeibe olykor videó- és számítógépes játékokból jól ismert zavaró képi effekteket csempész, kritikusan reflektálva a mindennapok korrupt képfogyasztásához.

A kiállítás támogatói:
Nemzeti Kulturális Alapprogram (NKA)
Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma
Szlovén Köztársaság Nagykövetsége
Kulturális Minisztérium, Szovénia
Ljubljana Város Művészeti Alapja