KMKK

Megnyitó: 2004. szeptember 7. 19:00
Megtekinthető: 2004. szeptember 23-ig
Megnyitja: beszélgetés a KMKK moderálásával, résztvevő vendégek: Junghaus Timea, Beöthy Balázs

Raktár vs Gyűjtemény
FKS vs FKSE

Szezonnyitó mélyfúrás egy intézmény tudatalattijába

A Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület (FKSE) raktárában található művek egy elmúlt korszak intézményrendszerének a szellemében kerültek oda. Az állami művészképzés és támogatás célja az alkotómunka minél hatékonyabb ellenőrzése volt, amelyet az intézményi hálózat biztosított. Kezdve a főiskolai felvételitől a diplomán át, a szinte automatikus szakszervezeti és alap (= bejegyzett művész) tagság után a már kevesebbeknek következő stúdió-tagságig, majd a még kevesebbeknek jutó szövetségi tagságig mindvégig számon tartott képzőművész “kulturális értékképző” volt. Ez a kiválasztódási folyamat vezetett a három T támogatott kategóriája felé.
Ma vajon ez hogy néz ki? A jelenlegi rendszer a képzőművészek támogatását vásárlás helyett ösztöndíjak formájában kívánja megoldani. Akkoriban a csoportos kiállításokon államilag vásároltak, azaz, többek között az említett művészeti szervezetek kötelezően, állami keretből vettek munkákat. Az így megszerzett műalkotások csak kis része került gyűjteménybe, és ott sem biztos, hogy kiállították azokat, a művek többsége különböző raktárakban végezte és onnan lettek esetleg kiosztva intézményekhez, irodákba.

Mivel az FKS (Fiatal Képzőművészek Stúdiója) is a rendszer része volt, költségvetésében fix helyet kapott a kötelező műtárgyvásárlás és az így megszerzett műveket maga raktározta. A minőségi szempontok mellett idővel más szempontok is helyet kaptak, a vásárlások hallgatólagosan szociális jelleget öltöttek, művészek sokszor gyengébb munkáikat adták oda, tudván, hogy az kvázi raktárba kerül.
Egy “valódi” gyűjtemény általában valami koncepcióra épül, a gyűjtőt egy szenvedély, egy meghatározott érdeklődés vezérli, és inkább minőségben, mint mennyiségben gondolkodik. Mitől lesz egy raktárból gyűjtemény? A raktárba mechanikusan kerülnek a darabok, ezért minden, a raktári anyagot kézbevevő szemlélő válogatása érvényes, hiszen adott személyes és történelmi helyzetéből következően a heterogén anyagban nem várt összefüggéseket fedezhet fel, amely ezektől a gesztusoktól válhat újra és újra releváns és élő közeggé.
A külvilág átalakulásának hatására az egykori FKS is átalakult, nevében és székhelyében ugyan alig változott, de minden egyéb vonatkozásban igen. Hogyan lehet egy, a sztálinista kontroll logikájában fogant fiatal-művész szakszervezetet megszüntetve megőrizni és átvinni egy más történelmi korba? Az érdekképviseleten túl lehet-e más célja is egy ilyen intézménynek? Mik a művészek érdekei?
Az FKSE raktárának a megbolygatása valójában az intézmény tudatalattijában való kutatás, és az intézmény mai funkcióinak a megtalálására irányul.
A KMKK akciója a művekkel való találkozás, ismerkedés első megnyilvánulásait rögzítette, az akkor és most találkozását; ezzel megnyitva a sort a további válogatások előtt.

KMKK (2004. augusztus)

MEGHÍVÓ -finissage

A Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület Képíró utcai kiállítóterében, a Stúdió Galériában 2004. szeptember 23-ig látható az a kiállítás, amelyben a Stúdió raktárából a KMKK csoport (Két művész két kurátor: Hegyi Dóra, El-Hassan Róza, Sugár János és Süvecz Emese) koncepciója alapján és válogatásában mutatunk be munkákat.
A kiállítás megnyitója alkalmából már megrendezésre került egy kerekasztal-beszélgetés, Beöthy Balázs, Junghaus Tímea és a KMKK tagjainak részvételével. A vendégek és a közönség a raktár jelenlegi helyzetéből kiinduló projekt apropóján az FKSE mostani helyzetét, tagságához való viszonyát és jövőbeli terveit elemezte.
Ezúton szeretnénk meghívni a szeptember 23-án 18 órától a KMKK tagjaival és néhány – a “Raktár vs Gyűjtemény FKS vs FKSE Szezonnyitó mélyfúrás egy intézmény tudatalattijába” című kiállításon szereplő – művésszel rendezendő beszélgetésre a Stúdió Galériába, amely a kiállítást záró eseményre lesz.
A 23-i találkozót az első beszélgetés folytatása, amelyet fontos, a művészet és az intézményrendszer helyzetét elemző beszélgetésként képzelünk el, generációs határok nélkül.
Mint Sugár Jánostól korábban elhangzott: ” A jövő mindig felületes a múlttal kapcsolatban, egyedüli mentségünk, hogy velünk, a mi korunkkal is így fog eljárni a majdani jövő. A kérdés az, hogy ha ez a felületesség most nem tetszik, akkor miként tudjuk megakadályozni, hogy velünk is ez történjen. Erőszakkal ugyanis nem lehet. Másképp kell.”

Üdvözlettel: KMKK

Sajtómegjelenések:

Maria Marcos: A Kontextusbrigád és a rokkant emlékezet (Raktár vs. gyűjtemény)