Herczeg Klára-díj 2006

Megnyitó: 2006. október 3. 18:00
A kiállítást megnyitja: Petrányi Zsolt
Megtekinthető: 2006 október 4-14.

Senior díjazott: Szikora Tamás
Junior díjazott: Tibor Zsolt

100 éve született Herczeg Klára, a Munkácsy díjas szobrászművész, aki hagyatékát pályakezdő és idősebb képzőművészek támogatására ajánlotta fel. A 2006-os díjazottak, Szikora Tamás és Tibor Zsolt közös kiállítását október 3-án, Petrányi Zsolt nyitotta meg a Stúdió Galériában.

Az 1997-ben elhunyt szobrászművész végrendeletében, a Fiatal Képzőművészek Alapítványt öröksége részesévé tette, azzal a szándékkal, hogy pályakezdő művészeket támogasson. Az Alapítvány Kuratóriuma így egy – az örökséghagyóról elnevezett – díjat alapított. A hagyaték kezelője, Dr. Székely Ádámné Dr. Szűts Ildikó úgy döntött, hogy a Fiatal Képzőművészek Stúdiójára, mint a pályakezdő képzőművészeket képviselő szervezetre testálja azt a megtisztelő feladatot, hogy a Herczeg Klára-díjat gondozza.

Az idei senior díjazott Szikora Tamás festő, 1947-ben született Nyíregyházán. 1976-ban diplomázott a Képzőművészeti Főiskolán, és azóta számos egyéni és csoportos, hazai és nemzetközi kiállításon vett részt. 1977-80 között Derkovits ösztöndíjas, a Pollock-Krasner alapítvány kétszeres díjazottja, több évig dolgozott a párizsi Cité des Arts-ban. 1994-ben Munkácsy-díjat kapott.

Tibor Zsolt 2002-ben diplomázott a Képzőművészeti Egyetemen festő szakán (szakmai zsűrijének tagja volt Szikora Tamás is). 3 félévet töltött ösztöndíjjal az Universidad de Sevilla-n. 2005-ben önálló kiállítása volt a Stúdió Galériában, csoportos kiállításokon is részt vett többek közt a Műcsarnokban, az A.P.A.-ban, és a Budapest Galériában.

Szikora Tamás Stúdió Galériában kiállított műalkotásai az utóbbi években is aszketikus konceptualizmussal létrehozott “doboz-képeinek” metszetét adják. A művész, immár több évtizeden át rétegződő, központi témája “a doboz”, ami folyamatos addíció és variáció tárgya. Szikora Tamást a doboz konkrét anyagisága, és térszervező elemként való felhasználása mellett jelentésszóródása is foglalkoztatja. Műveiben a doboz megszemélyesítés, behelyettesíthető identitás, városszerkezet, ikon- idézet, mindamellett hogy, ez az önmagát plasztikusan elfedő térdarab, a bepillantásnak helyet nem hagyó egység, akár a “hiány” képi struktúrájának vizuális rendszereként is felfogható.

Szikora Tamás és Tibor Zsolt munkái közti egyik kapocs, hogy bennük a hiány a képzőművészet tereként artikulálódik. Tibor Zsolt kiállításra kerülő rajzainál a papír fehérje fontos szervező elem. A lapok ürességén pozícionálódik az alkotás, anélkül, hogy az űr, mint alapfelület befedődne. Ez a fehérség a narratív játékosság maszatos tere, ami az állandó át- és felülíródás terepeként szolgál, és amin a rajz tematizált befejezetlensége, az alakítás folyamatának öröme kap helyet. Tibor Zsolt munkáinak határát a lapok szegletei jelölik ki, ami azért fontos, mert tulajdonképpen a művész is limitálja önmaga pozícióját azzal, hogy a kijelölt határokon belül tartja rajzait. Nyomhagyása időszakos, művészetére pedig egyfajta intim rajzos-exhibicionizmus jellemző, legyen szó akár más médiumokat is mozgósító duplex anamorfózisairól, akár a sík és a tér töréseit vizsgáló installációiról.