Franciakert – Szigethy Anna

Megtekinthető: 2001. június 5-28.
A kiállítást megnyitja: Aknai Katalin
Beszélgetés a művésszel: június 12. 18:00

A kiállításon szereplő művek, installációk mindegyike a természettel, kertekkel foglalkozik. Franciakert a címe, egyrészt, mert a kiállított videofilmnek magának is ez a címe, és még inkább, mert ez az a kertfajta, ahol minden kitervelt hatásfokkal működik, ahol látszólag természetes (ámbár teljesen mesterséges) dolgokat összeillesztenek. Ezekkel a parkokkal a városba, az építészeti környezetbe a természetet megtervezetten már-már kontrollálva engedik be. Nem mi megyünk ki a természetbe (sem) hanem megszabjuk a korlátokat, milyen mértékben szeretnénk élvezni azt, és csinálunk egy miniatür változatot, saját használatra. A munkák, egy videofilm és a galéria ablakaira ragasztott növényháló egy hasonló szituációt jeleznek a képzőművészettel kapcsolatban is: annak elzártságára, titokzatosságára, rezervátumokba terelésére utalnak (megannyi új és pompás művészeti centrum, múzeumok, nemcsak galériák, de a sokkal izgalmasabbnak tartott alkotócsoportok, laboratóriumok, többféle művészeti ág képviselőit összehozó alkalmi társulások kiállításai, kiadványai, eseményei stb.). És mindezt, azért hogy az az átszakíthatatlannak tűnő távolságot a képzőművészet és a “valóságos” élet között megszüntesse.
Mindegyik munka -átvitt értelemben is- a mesterséges és természetes viszonyával foglalkozik.
Ez a fajta kert egy minden részletében kitalált mesterséges mű, építészeti tömb, az utolsó székig egységesen létrehozott alkotás. Teraszok és belsőkertek, zárt és nyitott terek viszonya, ahol nagyon rafináltan alkalmazzák a (mesterséges) építészeti környezet ellentétes viszonyát. Mint minden nem organikusan fejlődő építészeti alkotás, zárt és saját törvényei szerint működik, olyan mint egy ideális város miniatürizált változata. Ebben a makettban ugyanúgy vannak utak, terek, sarkok, medencék, mint “kinn”, csak kínosan pontosan tervezve, semmi véletlenszerűség.
Ezeken a munkákon kívül, amelyek az elmúlt egy év folyamán készültek, a kisteremben az ezekhez készített vázlatok, ötletek kaptak helyet: fénymásolatok, szövegek, kisebb-nagyobb fotók. Ezzel az idetelepített műteremmel megváltozik a kiállítás összhatása: megmutatja nemcsak a kész munkát, de a hozzájuk vezető, velük kapcsolatos gondolatmenetet is. Ezekkel együtt már kialakulhat egy olyan kiállítás, ahol a galériatérben nem két vagy több, különálló, külön címmel ellátott mű szerepel, hanem a felsorakoztatott különféle technikák ellenére, egy egységes alkotás, egy “összehordott” plasztika, amelynek egyaránt része a két installáció, mint a fotók.
/Szigethy Anna/