E 330 – Szabó Eszter Ágnes

Megtekinthető: 2001. január 9 – 19.
Megnyitó: 2001. január 9. 18:00 Lemezbemutatóval egybekötött esemény MC Petrányi közreműködésével

“A kiállítás középpontjában a TARTÓSÍTÁS áll. Az az elmélet és gyakorlat, mely arra ösztönöz mindnyájunkat, hogy megőrizzünk, eltegyünk valamit még egy kis időre, vagy a távoli jövőnek.
Legyen az bármilyen élelem, zöldség vagy gyümölcs, de lehet éppen saját magunk tartósítása. Az emberi szervezet sem működik másként, mint a télire eltett friss zöldségek. A mikroorganizmusok bennünk is ugyanúgy működnek és ezeknek a mikroorganizmusoknak a működése okozza a mindenki által rettegett öregedést, elmúlást. Az E330 az egyik legveszélyesebb mesterséges étkezési sav, amely a tartósításban nagy szerepet játszik, ezért kapta a kiállítás ezt a címet.
Kiállításunk egy olyan szimulált tudományos-fantasztikus helyzet, amelyben laboráns nőként jelenünk meg, mint stabilizátorok és kutatási eredményeinket tárjuk a közönség elé. Ezek a kutatások a tartósítás jelenlegi eljárásait sűrítik eggyé.
A kémiai, fizikai, biológiai mellett, az analóg és digitális tartósítási eljárások kapják a legnagyobb szerepet. Az analóg és digitális, mint a múlt és jövő, két pólusként jelenik majd meg, amit a zenészek és a DJ jelenléte is megerősít. A vadonatúj szerzeményt, Peer Krisztián és Térey János költők számomra írt: A romlás virgácsai című szövegére Roskó Gábor és Békési Gyula készítette. Az 1999-ben készült Cukrosperec és ürmösbor című dalt pedig DJ Cadik, vagyis a Membrán remixelte. A képzőművészeti partyt MC Petrányi vezeti be, amely esemény eddig egyedülálló módon köti össze a DJ kultúrát a művészettel. Maga a bevezető szöveg szervesen kapcsolódik a térben észlelt hangokhoz, mivel belőlük “képződik”. A művészettörténész nem mást vezet be, mint egy partyt, ahol erre az alkalomra mixelt zenét hoz létre a DJ és a laborsterilitású környezetben kezdődhet a tudományo-fantasztikus projekt.
Hogyan halmozódik mindez egy kiállításban?
A CD borító önálló műként hordozza az elhangzó szöveget és recepteket, valamint azokat a vizuális effekteket, amiket a magunkról alkotott belső képek kivetítése során a jövőnek kívánunk megőrizni és közvetíteni (digitális). A kiállítás/event ennek a CD-nek a bemutatója. A megnyitón élőben mutatjuk be a zenei anyagot, záráskor kerül a polcokra a konzerv. Ekkor már kizárólag tartósított ételek, zenék próbálgathatók.
Projektünk széles pásztáz, de a kortárs kultúra és életérzés megnyilvánulása lehet a múlt és jövő, az intim és nyilvános, a tartós és mulandó, a tapasztalat és várakozás között.”
/Szabó Eszter Ágnes/