ARCHÍV – Válogatás a Fiatal Képzőművészek Stúdiója gyűjteményéből

Megnyitó: 2008. május 07. 19.00
Megtekinthető: 2008. május 08. – május 23-ig
A kiállítást megnyitja: Fenyvesi Áron, művészettörténész
Kiállító művészek: Bada Tibor, Barabás Márton, ef Zámbó István, Gerhes Gábor, Gyurcsek Ferenc, Körösényi Tamás, Regos István, Szabó Gábor,
Szuts Miklós, Tölg-Molnár Zoltán, Vojnich Erzsébet, Wahorn András

Fenyvesi Áron elhangzott megnyitóbeszéde:
Egy kérdést feltétlenül meg kell hogy érjen az, hogy mi a ma nyíló kiállítás apropója, aktualitása? A kérdésre két válasz is létezik: nem lehet eléggé túlhangsúlyozni azt, hogy a Fiatal Képzőművészek Stúdióját pontosan 50 éve alapították, és hogy a Stúdió múltjának voltaképpeni vizuális lenyomata a gyűjteménye. A másik frissebb apropó, az hogy alig egy hónapja érhető el az egyesület honlapján az archívumáról, vagy eufemisztikusabban szólva a gyűjteményéről készült online-katalógus, ami kapcsán talán érdemes néhány “újrafelfedezett képet” valós térben is megvizsgálni.
Természetesen, egy az intézményi múltra fókuszáló kiállítás mindenképpen felveti az ezzel kialakított viszony kérdését, ami a Stúdió esetében – mint oly sok a rendszerváltáson átesett intézmény esetében is ingoványos terep. Hiszen voltaképpen 1958-ban egy centralizáló aktus eredménye a Stúdió megalapítása, aminek nem rejtett szándéka a fiatal művészek segítése mellett az sem, hogy hatékonyan kontrollálja a művészek pályán maradását, karrierjét. A rendszerváltás után Egyesületté alakult Stúdió az egykori infrastruktúráját használja mind a mai napig, ám struktúrájában már csak néhány korábbi nyomot őriz.
Az archívumból most Eszterházy Marcell és Orbán György által válogatott tárgyak közül sok annak az egykori kulturális kánonképzési gyakorlatnak a részeseként került a Stúdió gyűjteményébe, aminek az alapja az volt, hogy az egykori éves Stúdiós tárlatokról vásárolt műveket a zsűri. A díjazáson alapuló vásárlás sok esetben közvetlen szociális támogatásra is lefordítható – így kevésbé jellemző egy rendszerező szempont jelenléte a gyűjteményalakításban, ami szem előtt tartaná az esztétikai piedesztál kánonalakító képességét. Persze a vásárláson kívül más úton is bekebelezett tárgyakat a gyűjtemény: a művészek által itt felejtett, vagy odaajándékozott tárgyak is helyet kapnak benne. Ettől a felhalmozott anyag a jelenlegi állapotában tagadhatatlanul rendelkezik egyfajta kultúr-antropológiai ihletettségű mellérendelő szerkezettel is, amitől sokkal inkább tekinthető archívumnak, mintsem mai értelemben vett neo-liberális piaci logikán alapuló gyűjteménynek.
A Stúdió is újra és újra nekirugaszkodik a gyűjtemény vizuális örökségének értelmezéséhez, 2007-ben, a Millenáris Piros-Fekete Galériájában rendeztek kiállítást Akkor és Most címmel a gyűjtemény anyagából, 2004-ben pedig a Stúdió Galériában definiálódott az archívum, egy intézmény tudatlattijaként. A mostani kiállítás elrendezése is igazodik a Stúdió raktáraiban felhalmozódott anyag kétarcúságához, amiben egyenrangú részt képeznek kisplasztikák, érmek, grafikák és festmények. És megfér egymás mellett figuralitás, non-figuralitás, sőt egy csipetnyi konceptualizmus és neo-avantgarde is.