Reading lesson – Eva Kot’atkova egyéni kiállítása

Megnyitó: 2010. március 2. 19.00
Megtekinthető: 2010. március 3 – 20.

Eva Koťátková folytatja eddigi megfigyeléseit a számára ismerős környezet feltárásában. Rajz-sorozataiban, tárgyaiban, installációiban, videóiban és fotóiban vizsgálja, és gyakran átfogalmazza az „otthon levés” konvencionális fogalmát és jelentését. Rajzokkal, képekkel és videókkal illusztrált, beállított szituációk segítségével próbálja meg azokat a szabályokat és mintákat értelmezni, melyek mind befolyással vannak viselkedésünkre, és melyek meghatározzák azt, hogy miként kíséreljük meg magunkat integrálni, -vagy épp ellenkezőleg- elszeparálni a hagyományos struktúráktól.

Egy távoli, elhagyatott világban, messze a járt úttól és festői látványoktól, kidobott háztartási tárgyak halma hever. E tárgyak már régen elvesztették eredeti alakjukat; legtöbbjük még funkcióját is, sőt annak a lehetőségét is, hogy újrahasznosítsák és újra használhatóvá tegyék a mindennapi életben. Ahogy az egyes tárgyak egyre mélyebbre és mélyebbre süllyednek az alacsonyabb rétegekbe, beleolvadnak a rétegződő szemétbe, minden tárgy felveszi egy másik formáját vagy identitását. Ezek után többé már nem lehet egy könnyen önálló tárgyként meghatározni őket. Egyszerűen csak „alakok”, részei és sziluettjei az eredetinek, melyeknek csupán egy feladatuk marad: megmaradni ebben a névtelen új elrendezésben. Ezen a kaotikus halmon végignézve érezhetünk akár beletörődő megbánást, vagy épp ellenkezőleg. Szeretnénk őket újra használhatóvá tenni, visszaállítani korábbi állapotukba, és figyelmeztetni az embereket a tárgyak újra hasznosítására. Ez jelentheti akár csak egy szék hiányzó karjának megjavítását, a fiók gombjának rögzítését, az asztal hiányzó lábának pótlását, vagy hogy új izzót csavarunk a lámpákba. Ragasztani, varrni és összeilleszteni a darabokat, megtenni minden tőlünk telhetőt, hogy újra egybe rakjuk valahogy a korábbi életük hasonlóságai alapján. De mi van akkor, ha ezek ’ javítása’ közepette emlékezetünk, élményeink, tapasztalatunk becsap minket és az egyes részek mégsem állnak újra össze? Mi van akkor, ha az ismert dolgokról hordozott tudásunk ellenére is sem vagyunk képesek azonosítani a hiányzó részt, megnevezni vagy pontosan összeilleszteni őket? Akkor, nem marad más, mint visszamenni a kezdetekhez, s újra felfedezni a tárgyak anyagait, tömörségüket, rugalmasságukat vagy érzékenységüket, kitalálni funkciójukat. Kipróbálni és megtapasztalni, melyeken tudunk ülni, melyekkel mozogni, melyek alkalmasak, hogy meleget adjanak, befedjék testünket, melyekben tudunk elbújni…

Exercise No. 2- Mound (Cvičení č. 2: Hromada) videó munka azt mutatja be, hogyan próbálja meg magát otthon érezni 4 fiatal a levetett ruhák halmaza közt egy nap leforgása alatt.

A kiállításon ezen kívül még 4 videó-munka kerül bemutatásra (Exercise No.1 – Hanging; Exercise No. 2 – Mound; Exercise No. 3 – Sitting, Standing, Lying; Exercise No. 4, 5 – Home Reconstruction).

A kiállítás tárgyát képezik továbbá fotók, amelyek beállított jeleneteket prezentálnak (emberi ruhafogas; a ház, melyet egy ember visz a hátán; egy eszköz, amely több könyv olvasását teszi lehetővé egy azon időben; egy másik eszköz, amely a szomszédhoz való bekukucskálásban segít; stb.), rajzok és skiccek. Az interjútöredék egy olyan beszélgetés dokumentációja, amely a művésznő és a szomszédja között zajlik a falon keresztül, kettejük személyes kontaktusa nélkül. A hangparancs, amely egy iskolás osztállyal együttműködésben jött létre, oktatási céllal folyamatosan ugyanazokat a mondatokat ismételgeti gyerekeknek.

Az utolsó darab (ami a kiállítás címadója is) egy plakát, amely egy elkövetkezendő eseményre hívja a közönséget: a művésznő szomszédjába invitálja a látogatót egy reading lesson/olvasó óra céljából, melyet a hátsóudvarukban kell tartaniuk. Ez a gyűlés a kiállítás megnyitótól számított két napig tartana csupán.